Milyen idős a gyermeked?
[ 1 hetes - 6 éves ]
2009-11-08
0 komment

Mi fáj kicsim?

A csecsemő, a kisgyermek nem tudja megmondani, hogy mije fáj, és hol fáj. Az egyetlen feltűnő dolog, amivel rosszullétét a környezete tudomására hozhatja, a sírás. De abból, hogy a kisgyermek sír, még nem sokat tudhat meg a szülő. A sírás csak felhívja a figyelmet arra, hogy utánanézzünk, miért is sír voltaképpen a gyermekünk?


Bizonyos mértékig az újszülött, sőt a méhen belüli magzat is érez fájdalmat. Ez a fájdalom lehet kívülről jövő inger, vagy a kis teste belsejéből származó kellemetlenség. A fájdalom egyrészt egyfajta védekező mozgásra készteti, amely vagy a fájdalom okozóját igyekszik eltávolítani, vagy a fájdalmas testrészt próbálja olyan helyzetbe hozni, hogy a kellemetlen érzés megszűnjön. Másrészt viszont az embert nemcsak egyszerű mozgással, hanem érzelmi megnyilvánulásokkal is válaszol a fájdalmas ingerre. Ilyen az arc eltorzulása, a kiáltás, a sírás, stb.

Mindezekből következik, hogy ha az édesanya azt hallja, hogy a gyermeke sír, kiabál – arra kell gondolnia, hogy a kicsinek fáj valamije. A sírás azonban egyelőre az egyetlen közlési forma, amellyel a baba tudtára adja a környezetének, hogy valami nem tetszik neki, vagy valami kívánsága van. Rendkívül sok oka lehet tehát még a fájdalmon kívül annak, ha a kicsi sír.

Hogy a sírás fájdalom miatt kezdődött-e, és hogy hol fészkel az a bizonyos fájdalom, arra a különböző mozgásából vagy éppen a mozdulatlanságából lehet – hozzávetőlegesen – következtetni.

Az egyik fajta mozgás az, amely a fájdalom eltávolítását célozza. Ezt látjuk akkor, ha a gyermeknek a füle fáj. Ilyenkor időnként hangosan felsír, szinte felsikolt a kicsi, és kezével állandóan a fájós füle felé kapkod: mintha ki akarná lökni a fájdalmát. 

A másik mozgásféleség az, amikor például hasfájástól összegörnyed, tekereg szegényke, s igyekszik olyan testhelyzetbe kerülni, amelyben a legkevésbé kínozza a kellemetlen érzés.

Nemcsak a mozgásból, hanem a mozdulatlanságból is lehet következtetni a fájdalom helyére. A szervezet természetes védekezési módja ugyanis, hogy ha valamilyen mozdulat fájdalmat okoz, akkor az ott elhelyezkedő izmokkal mozdulatlanságba merevíti az illető testrészt. Ilyen merevség látható akkor, ha a gyermeknek fáj a karja vagy a lába – ilyen merev izmokkal rögzíti azt a végtagot. Ez a rögzítés nem tudatos, hanem önműködően történik. Ugyanígy az erős fejfájást és tarkófájást okozó agyi megbetegedések esetén a tarkóizmok kissé hátraszegett helyzetben rögzítik a fejet.

Van az izomvédekezésnek olyan formája is, amikor az izmok valóságos védőfalat vonnak a fájdalom, a betegség helye köré. A hasüreg gyulladásos betegségei alkalmával például a hasfal izmai mereven összehúzódnak, és ezáltal deszka keménységűvé teszik a hasat. Ilyenkor azonnal vigyük orvoshoz a kicsit!

A gyermeknek legtöbbször a hasa fáj. Ez a hasfájás lehet rövid ideig tartó, múló jellegű. Ilyenkor esetleg átmeneti bélgörcsről lehet szó, amely meleg tárgy ráhelyezésére könnyen megszűnik. Ha azonban a hasfájás makacs, hosszan tartó, akkor a szülők joggal hajlamosak az ijedtségre és rendszerint „vakbélgyulladástól” (féregnyúlvány gyulladás) tartanak. Pedig a hasfájás csak ritkán jelenti ezt a betegséget. Ahogy a legkülönfélébb betegségekkel kapcsolatban hányhatnak vagy hasmenésesek lehetnek a csecsemők vagy a kisgyermekek, ugyanúgy a hasfájás is elérheti őket a legkülönfélébb megbetegedéskor. Így nagyon érthető, hogy például a hasban elhelyezkedő hólyag hurutja esetén is hasfájás jelentkezik. De erős hasfájás kíséri a tüdőgyulladást, sőt a torokgyulladás okozta hasi fájdalom is néha a megtévesztésig hasonlítható a „vakbél” görcshöz.

A gyermek hasi fájdalma esetén aránylag kevés esetben fenyeget valóban féregnyúlvány-gyulladás, de ez is válhat súlyos megbetegedéssé. Ezért hasfájáskor okvetlenül, és nagyon gyorsan orvosnak kell eldöntenie, hogy ez a fájdalom „vakbél”-görcs-e, vagy valami egyéb megbetegedés kísérő tünete.

Csecsemőnek, kisgyermeknek rendkívül ritkán fáj a feje, ez rendszerint csak nagyobb gyermekek panasza. Mégis, ha a kisgyermek fejfájásról panaszkodik, mutassuk meg orvosnak, nincs-e valamilyen szakorvosi, esetleg fülészeti vizsgálatra szükség, nem betegek-e például az arcüregek?

A gyermek fájdalmait mindig komolyan figyelembe kell fenni. A gyermek ebben a korban még nem túloz, nem színészkedik – hinni kell a panaszainak. A későbbi gyermekkorban, és a serdülőkorban már egyre hasonlóbbá válik a felnőttekhez, amellett állandóan hallja a felnőttek saját panaszait, és maga is utánozni akarván őket, szintén panaszkodni kezd, hogy neki is fáj a feje, szúr a szíve. De még egyszer jegyezzük meg: a csecsemő- és kisgyermekkorban minden fájdalmat, minden panaszt orvossal kell megtanácskozni, különösen akkor, ha ez a fájdalom erős, és hosszan tartó.

Képek forrása: flickr.com

Cimkék: egészség
Hozzászólások
0db hozzászólás
cache