Mi rejtőzik a gyermekrajzok mögött?

Amint a gyermek képes arra, hogy mozgassa végtagjait, tudja, hogy ezzel nyomot hagyhat (legyen ez egy firka zsírkrétás nyoma a papíron, vagy egy kéznyom az agyagban), attól kezdve szeretné azt befolyásolni. Szerves részévé válik az alkotás az életének, segít neki kifejezni önmagát, felhívni magára a figyelmet, feldolgozni különböző őt ért élményeket, és képessé teszi kommunikálni a környezetében élő emberekkel. Belső energiái egy részét erre szánja, élvezettel tölti el a létrehozás öröme. Olyan dolgokat hoz létre, amilyet más rajta kívül még nem teremtett meg. Amint szükségét érzi, ő alkot, játszik, énekel, mesél, történetet költ. Az egyik legfontosabb tevékenysége pedig a rajzolás. Minden kis képzőművészeti alkotás egy történet, amit érdemes jobban megfigyelni. Felfedezhetőek benne a jelek és szimbólumok, melyek megfejtésével közelebb kerülünk személyiségének a megismeréséhez.

Az alkotásokkal kifejezésre kerülnek az ismert vagy rejtett pszichés jellemzőik. A rajzok rendszere bonyolult, mégis egyszerű, ha összetevőin keresztül akarjuk megismerni őket. Emellett az alkotás folyamatát is érdekes nyomonkövetni. Fontos befolyásoló tényezői közé tartozik az életkori sajátosság, melyet a fejlődés üteme határoz meg. A fejlődésnek számos szakaszolása született az idők folyamán, amely a motorikus mozgás megjelenésétől egészen a pubertáskorig tart, melyben több ciklusra osztódik fel a gyermekkori alkotási folyamat. Bizonyított tény, hogy a fejlődés 10-12 éves korban hanyatlani kezd. Ez az oka, hogy a felnőttek olyan szinten rajzolhatnak, mint a kisiskolások. Ekkorra már a kommunikációban a verbális közlés kerül előtérbe, érzelmeiket megtanulják kifejezni, ezáltal nem lesz szükségük a rajzolásra mint feszültséglevezetőre, vagy információhordozóra.

Számos tényező befolyásolja az alkotót, például a kulturális környezet, ahonnan a gyerek a neveltetést hozza, az élmények elsajátítása, a szervi-, pszichikai fejlődés ütemszerű menete. Sajnos akad szép számmal olyan kisgyermek is, aki eltér társaitól, valamilyen formában deviánsfejlődés lép fel, vagy külső hatások miatt károsodik a lelke. Amit nem tudnak kimondani, azt le tudják rajzolni. Az ebből származó következtetések segíthetnek fejlesztési lehetőségeket találni az elmaradott gyerekeknek. A kivételes tehetséggel rendelkező gyerekeket is másképpen kell kezelni. Náluk nem következik be a hanyatlás, mint a legtöbb gyerek esetében, képesek a további fejlődésre, de közülük sem lesz mindenki képzőművész.

Figyelembe kell venni a készségeket, a képességek fejlődési fokát, a fantázia, a kreativitás meglétét és azt is, hogy az intelligencia mennyiben befolyásolaja az alkotás végeredményét. Rajztesztek állnak rendelkezésünkre, hogy megfejtsük a gyermekben végbemenő változásokat. Figyelembe kell venni például a forma-, a szimbólum-, a szín használatát, a tér értelmezésének megjelenítését, a mozgás ábrázolását. Ez mind-mind segít közelebb kerülni a megfejtéshez. Ahhoz a kérdéshez, amelyet nem régóta vizsgálnak a kutatók. Ez a kérdés nem más, hogy mi is rejtőzik a gyermek gondolkodásában, pszichéjében, érzéseiben és érzelmeiben. Mindezeket hogyan lehet a felszínre juttatni, hogyan lehet érzékelhetővé tenni, és segíteni a meglévő problémákon.

Régen is alkottak a gyerekek, legfeljebb nem a ma is megszokott módon. Ha nem volt papír, akkor a kis művészek mindenre és mindenbe rajzoltak: porba, sárba, hóba, a házak falaira. Izgalommal töltötte el őket a játék ilyen formája. Elmenekülhettek a fantáziájuk által teremtett világba, ez az, ami ma is megtörténik minden egyes alkotással. Minderre szükségük volt és van nekik, így a felnőttek a műveik által ismerhetik meg őket. Jusson eszünkbe, hogy a gyerek nem csak firkál, hanem alkot. Eközben pedig tanul, fejlődik és megosztja a külvilággal belső titkait.

- Torma Tímea -