|
Milyen idős a gyermeked?
2010-11-11
0 komment Sógornőd még ha akarná se tagadhatná le a gyermekét, szakasztott a mása, és nemcsak külsőre, de viselkedésre, temperamentumra is olyan, mint ő, mini kiadásban. Bezzeg a te lurkód! Külsőre ugyan hasonlít, na, de a személyisége… még véletlenül se találsz egyező pontokat. Irigyelheted a sógornőd, hogy milyen szerencsés, amiért hozzá hasonló beállítottságú gyermekkel áldotta meg a sors, és kesereghetsz azon, te miért nem részesültél ebben a kegyben. Könnyebb lesz tőle az életetek? Nem. Inkább ismerd meg jobban a gyermeked, és örülj a köztetek lévő különbségeknek és annak, mennyi mindent tanulhattok egymástól magatokról és egymásról!
Tegyük fel, hogy te azok közé az emberek közé tartozol, akik szeretnek a könyv felett lazítani, csendesen merengve nézni a naplementét. Gyermeked ugyanakkor örökmozgó, egy percre nem áll meg, és bár még alig nőtte ki a pelenkát, már most kész atléta. Nem kényszerítheted, hogy ő is csendes, elmélyült tevékenységekkel kösse le magát. Told hát félre a könyved, és keressetek sportolási lehetőséget a számára. Attól, hogy te víziszonyos vagy, még eljárhat úszni. Légy rá büszke, hogy milyen ügyes halacska, és örülj neki, hogy boldog! Sose lehet tudni, egy nap még megeshet, hogy az olimpiai aranyérmet átvéve az egész világ előtt köszöni meg neked, hogy annak idején elvitted az uszodába, bár te sose voltál az a sportos alkat. Az is lehet, hogy te inkább a kéztkezi hobbik felé hajlasz, de őt még véletlenül se érdekli ez a terület. Inkább a könyveit bújja. Vajon mennyire fogja élvezni, ha olvasás helyett szalvétahajtogatásra unszolod? Ugyanígy, ha folyton leinted, hogy csend legyen, mikor jókedvűen pörög-forog a lakásban, mint egy kis hurrikán. Egy idő után valószínűleg csendben fog maradni, és míg nyugtázod, hogy na végre, ő is olyan jó gyerek, mint te voltál, addig az ő önbizalma már darabokra esve hever a padlón. Soroljuk még?
Igen, nehéz elfogadni, ha gyermekünk teljesen más beállítottságú mint mi, de próbáljuk megtalálni az arany középutat. Kritizálás helyett kérdezzük meg magunkat, mi a jó benne, hogy más, mint mi. Szervezzük úgy a család életét, hogy az ő a mienktől eltérő „hóbortjai” is beleférjenek. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy na, akkor most minden körülötte forogjon, hanem azt, hogy ésszerű mértékben, mindenki számára elfogadható határok közt találjuk meg az egyensúlyt. Például, ha ellenérzéseink vannak a kutyákkal szemben, de gyermekünk szeretne egyet, akkor egyezzünk ki egy tengerimalacban. Ha sajnálattal látjuk, hogy nem olyan sportos, mint mi, akkor ne cibáljuk el edzésre, inkább sétáljunk esténként együtt egy fél órát, ami közben még közelebb is kerülhetünk egymáshoz. Vagy ha éppen a küzdősportok érdeklik, mi is tanulmányozzuk ezeket, hiszen ha jobban beleássuk magunkat, megláthatjuk, hogy ezek a sportok sokkal többek annál, hogy húzz be neki egy nagyot, és a mögöttük meghúzódó filozófiából mi is profitálhatunk. Ugye, ebben a megvilágításban már nem is olyan nagy baj, hogy gyermekünk nem a mi miniatürizált kiadásunk? Képek forrása: flickr.com
Cimkék:
személyiségfejlődés
0db hozzászólás
|
















