Mumus van az ágyam alatt! – A félelmek

A lefekvés utáni félelmek meglehetősen szokványosak ebben a korban. A gyerek számtalan dologtól félhet, a hangos zajoktól a magányig.

A szülők elég vékony jégen járnak e tekintetben. Szeretnénk lecsillapítani a gyereket, és a félelmeit sem szeretnénk táplálni. Hogyan viselkedjünk akkor? Ez részben a gyerek személyiségétől is függ.

Kupon Mánia akció!

Közkívánatra újra! Wellness pihenés az Amira Hotelben 51% kedvezménnyel, mindössze 44. 900 Ft-ért!

- 51% 91900 Ft helyett 44900 Ft

Országos

Már csak 41 kupon van

Bizonyos esetekben megnyugtatja a gyereket, ha a szeme láttára ellenőrizzük, hogy nincs-e szörny az ágy alatt, vagy ha adunk neki egy különleges szörnyűző sprayt (ami lehet például egyszerű légfrissítő is). Mások viszont éppen a szörnyeteg létezésének bizonyítékaként fogják fel, ha elkezdünk kutatni utána a szobában. Tehát, ha azt látjuk, hogy megnyugvás helyett inkább megszeppen, akkor hagyjuk abba a keresgélést, és próbáljunk vele tárgyilagos hangon a félelmekről beszélni. „Tudom, hogy a sötét szoba egy kicsit ijesztő. A te korodban én is féltem tőle.” Az apróságoknak, például egy égve hagyott éjjeli lámpával is segíthetünk nyugodtan elaludni.

Bármennyire is szeretnénk, ne legyintsünk a gyerek félelmeire! Ne próbáljuk elkenni, hogy „ugyan, nincs is ott semmi, amitől félni kellene” nem fog működni. Azok a szörnyek nagyon is valóságosak a számára. A mi feladatunk, hogy segítsünk megbirkózni velük, hogy megnyugtassuk a gyereket, hogy mellettünk biztonságban érezze magát.

Kerüljük ezeket:

Ne ijesztgessük, hogy ha nem viselkedik rendesen, elviszi a mumus. Szó szerint el fogja hinni.

Ne kényszerítsük, hogy szembenézzen a félelmeivel. Erre még nem áll készen ebben a korban.

Ne mondjuk neki, hogy a „nagyfiúk” vagy „nagylányok” nem szoktak félni. Ez nem űzi el a félelmeit, csak még nagyobb nyomás nehezedik majd rá, és nehezebben veszi majd rá magát, hogy hozzánk forduljon.

Képek forrása: flickr.com