Mit teszel, mikor gyermeked azt meséli, hogy a képzeletbeli kis barátjával játszott?
Kérdezgeted, hogy mi játszottak, mit lehet tudni a barátról, érdeklődsz, hogy hol lakik, mi a kedvenc étele? Esetleg megmosolygod gyermeked és megjegyzed, örülsz, hogy ilyen élénk a fantáziája? Más felnőtteknek pedig a gyermeked előtt ecseteled, hogy milyen jó is a képzelőereje?
Attól még, hogy a képzeletbeli barátok nem léteznek, nem jelenti azt, hogy egy legyintéssel el kell intézni őket, mondván, hű, de kreatív a csemetém! A gyermek számára ugyanis nem csak a fantázia termékei. Azért kelti őket életre az elméje, hogy segítsenek neki megismerni a világot, feldolgozni az őt ért hatásokat.
 |
Te pedig megmosolygod a kis barátot, bőszen bólogatva, hogy persze-persze… Akkor most gondolj bele, éjjel furcsa fényt látsz az égen. Másnap elmeséled a barátaidnak, és ők elkezdenek viccelődni veled, hogy nem kellett volna annyit vacsorázni, na az utolsó felestől megkímélhetted volna magad, félálomban nem kellene mászkálni, vigyázz, üresedés van a diliházban… Hogy esne? Tudod, hogy láttál valamit, te valóságosan élted meg, a számodra fontos emberek pedig nem hisznek neked, sőt még ki is nevetnek. Ugye, hogy legközelebb megtartanád magadnak, ha megint ismeretlen eredetű fényt látnál átsuhanni az éjszakai égbolton?
Szerinted gyermeked nem hasonlót él meg, mikor nevetve legyintesz a képzeletbeli barátjára? Csináld csak elég sokszor, és biztos lehetsz benne, hogy egy idő után nem fogja megosztani veled az élményeit. Puff neki szülő-gyermek bizalom…
Akkor most te is barátkozz a nemlétező baráttal? Nem, a kelleténél jobban ne menj bele a játékba, de hallgasd meg mit mond vele kapcsolatban a gyermeked, mit játszanak közösen, miket rajzolnak. Sok mindent megtudhatsz belőle gyermeked lelki folyamatairól, arról nem is beszélve, hogy így nem veszted el a bizalmát. Hidd el, erre nagy szükségetek lesz, mikor a most még pöttöm csemete belép a kamaszkor zűrzavaros, identitáskereső, bizonytalanságokkal tűzdelt világába.
Képek forrása: flickr.com