Nem akarok oviba menni!

Szívszaggató, mikor könnyektől maszatos arccal könyörög gyermekünk, vagy esetleg hisztizve követeli, hogy maradjunk inkább otthon, ő nem akar bölcsibe, oviba menni. Márpedig menni kell, minket várnak a munkahelyen, és előbb-utóbb úgyis jön az iskola, ahonnan már nincs kibúvó.

Kupon Mánia akció!

4 nap / 3 éjszaka wellness pihenés 2 fő részére félpanzióval az In Hotelben Hajdúszoboszlón, ingyenes TB gyógykezelési lehetőséggel FÉLÁRON, mindössze 28.250 Ft-ért!

- 50% 56500 Ft helyett 28250 Ft

Országos

Már csak 87 kupon van

Az ingerült „Márpedig megyünk, fiam!” lezárása a vitának lehet, hogy véget vet a könyörgésnek, hisztinek, ám a problémát csak a felszínen simítja el, már ha elsimítja. A gyermekben ennek a hatására ugyanis az fog lecsapódni, hogy nem figyelünk rá, nem érdekelnek minket az igényei. Ergo nem szeretjük őt. Ne csodálkozzunk, ha zárkózott, visszahúzódó felnőtt lesz belőle.

Az se megoldás, ha engedünk. Gyermekünk nagyon hamar rá fog jönni, hogy így befolyásolhat minket és be is fogja vetni a módszert, egyre több élethelyzetben. Nagyon a fejünkre nőhet és felnőttként is mindenáron akaratérvényesítővé válhat, ami nem biztos, hogy jót tesz majd a másokkal való kapcsolatának.

Bármennyire fáj is hát, ne engedjünk neki, és még ha már-már kezd elfogyni a türelmünk is, őrizzük meg a hidegvérünket, szeretetteljesen reagáljuk le gyermekünk bölcsi-/oviellenességét.

Mindenekelőtt próbáljuk meg kideríteni, vajon mi állhat a háttérben. Lehet, hogy még nem tudja nekünk szavakba öntve elmondani, de figyeljük, mit játszik, mit rajzol és a gondozónőket is megkérdezhetjük, hogy ők mit gondolnak. Lehet, hogy van valaki a csoportban, aki mindig meghúzza a haját, elveszi a játékát? Esetleg a probléma otthonról fakad, például elveszett a család kutyusa, és fél, hogy egy nap már minket se lát többé?

A reggeli, "én nem akarok menni" kérlelés leküzdésében építhetünk a gyermeknek arra a vágyára, hogy szeretne hasonlítani hozzánk, így azt is mondhatjuk neki, hogy tulajdonképpen ő is dolgozni megy, mint mi. Előrevetíthetjük neki, hogy milyen jó móka vár majd rá a bölcsiben, oviban, ott lesznek a kis barátai, rajzolhatnak közösen, fogócskázhatnak, mint a múltkor, amikor mondta is, hogy milyen jól érezte magát.

Alkut is köthetünk vele, például azt, hogy ha ügyesen bemegy a bölcsibe, oviba, akkor délután elmegyünk vele a játszótérre, a nagyihoz, megnézzük a kedvenc meséjét. Ez egyfajta kapaszkodó lehet neki, várja, előre örül neki, és így már nem is olyan szörnyű elválni tőlünk. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne csoki és cukorka, új kisautó legyen a jutalom, mert így mindig el fogja majd várni, hogy bármit is csinál, anyagi javakkal díjazzuk azt. Ez egész életén végigkísérheti, materiális alapon fogja mérlegelni, hogy megtegyen-e valamit vagy ne.

Végül, de nem utolsó sorban a búcsút ne húzzuk el mi se a bölcsi, ovi bejáratában. Ne ölelgessük órákig, egyszerűen vigyük be, vegyük le a kabátot, cipőt, egy gyors pápá, és már mehet is a kispajtásaihoz. Ha éreztetjük vele, hogy mi is inkább vele lennénk egész nap, ne várjuk el, hogy ő is repessen a boldogságtól, hogy néhány órára külön kell válnunk.

Ha tehát reggel nehéz az elválás, legyünk türelmesek, megértők és pozitívak, de ugyanakkor következetesek is. A probléma valószínűleg így se fog megoldódni egyik napról a másikra, de biztassuk magunkat azzal, hogy minden segítséget megadunk hozzá a gyermeknek, és hosszútávon minden bizonnyal profitálni fog belőle, még ha ez jelen pillanatban nem is tűnik úgy.

Képek forrása: flickr.com