Nem én voltam! – Miért hazudik?

Ha még nem kaptuk a gyereket valami irtó nagy hazugságon, ne érjen sokként bennünket, ha hamarosan ennek is eljön az ideje. Előfordulhat, hogy nyomatékosan visszautasítja a vádat, hogy ő törte össze az antik kínai vázát, vagy a nagyi kedvenc csészéjét – esetleg akkor is, ha a szemünk előtt történt az eset. Hogy miért van ez?

Jó hír, hogy nem rosszindulatból fakad.

Kupon Mánia akció!

Last Minute Pünkösd! 4 nap / 3 éjszaka élményfürdővel, félpanzióval 2 fő részére a hévízi Kis Helikon**** Residence Hotelben 55% kedvezménnyel, mindössze 49.900 Ft-ért!

- 55% 109800 Ft helyett 49900 Ft

Országos

Már csak 13 kupon van

Ha az eset néhány óránál régebben történt, akkor egyszerűen nem emlékszik rá. A három-négy éves gyerek memóriája továbbra is elég kicsi, pláne ha valami olyasmiről van szó, ami kényelmetlen rá nézve. Vagy az is előfordulhat, hogy emlékszik ugyan, de érti, hogy ez nem volt szép dolog, és azt szeretné, bár hozzá se ért volna ahhoz a vázához. Emiatt gyakorlatilag meggyőzi magát – és minket is szeretne – arról, hogy nem is úgy volt. A gyerekek rosszul viselik az érzelmi fájdalmat, emiatt megalkotják a saját valóságukat, vagy másra hárítják a felelősséget. Ez a magatartás egyfajta védekező mechanizmus tehát, így teljesen automatikus.

A szándékos, manipulatív, rosszindulatú hazugság nem jellemző még ebben a korban. Próbáljunk tehát megőrizni a türelmünket, ne vádoljuk meg nyíltan, különösen akkor ne, ha tudjuk, hogy bűnös. Helyette inkább mondjunk valami ilyesmit: „Láttam, hogy feldöntötted a poharat. Ha valami ilyesmi történik, tessék szépen elmondani nekem. Gyere, segíts feltakarítani.” Azt szeretnénk, hogy bármikor odajöhessen hozzánk, és elmondja az igazat, félelem nélkül. Fontos, hogy a gyerek tudja, szeretjük őt, bármekkora hibákat kövessen el!

Képek forrása: flickr.com