Nem veszem fel! – Divatozás vagy csak akaratérvényesítés?

Már hozzászokhattunk, hogy mi öltöztetjük fel a gyereket, azokba a nekünk tetsző ruhadarabokba, amiket természetesen mi választunk ki. Mostantól azonban úgy tűnhet, hogy megvan a véleménye mindenről, amit visel. „Ez a póló szúr.” „A kék pulcsimat akarom (megint)!” és hasonlók. Egy kezdő divatcézár? Nem, csak egy tipikus kétéves igyekszik kinyilvánítani a függetlenségét.

Kupon Mánia akció!

Eljött az idő az éleslátásra! Lézeres látásjavítás a Saint James Szemészeti Központban FÉLÁRON, mindössze 64.500 Ft-ért!

- 50% 129000 Ft helyett 64500 Ft

Országos

Már csak 105 kupon van

Próbáljunk meg nem fennakadni ezen, ne izgasson bennünket túlságosan, hogy milyen kinézetet eredményez a fenti hozzáállás. Hacsak nem készítünk éppen fényképeket a családi albumba, nem érdemes ilyesmi miatt vitázni, hatalmi harcokba bonyolódni. Akkor sem, ha véleményünk szerint az összeválogatott ruhák súrolják az ízléstelenség határát.

Igazán bosszantó, amikor valamelyik ruhafajtáért vagy színért kezd rajongani a gyerek. Amikor kizárólag pirosban hajlandó járni – és amikor végre beszerzünk elegendő mennyiségű piros ruhát, akkor átvált a rózsaszínre, és a pirosra soha többé nem hajlandó ránézni. Ugyanígy lehetséges, hogy állandóan nadrágot viselő kislányunk egyik napról a másikra többé nem hajlandó, kizárólag szoknyában járni. Vehetünk neki harisnyákat, szoknyákat…

Ezek a szeszélyek nem teljesen öncélúak. Fontosak, hogy a gyerek tudja az akaratát érvényesíteni, fontosak a véleményalkotásban és az önkifejezésben is (nekünk is vannak kedvenc színeink, és leginkább olyan színű ruhákban járunk, mert ez fejezi ki egyéniségünket). De például a nemi identitás fejlődésének jele is lehet a hirtelen szoknyára váltás (a lányok szoknyában járnak, a fiúk hordanak nadrágot). Ettől függetlenül nem kell szabadjára engedni kis divatdiktátorunkat, pénztárcánk ezt amúgy sem teszi lehetővé. Ha mosásba kerültek a kedvenc holmik, egyszerűen ki kell nyitni a szekrényajtót, mondván: „ezek a tiszta ruháid, válassz nyugodtan, de sajnos több tiszta piros pólód nincs…”

Az viszont elég kényes helyzet, ha a gyerek nem hajlandó kabátot húzni, pedig hideg van odakint. Ahelyett, hogy ragaszkodunk a kabáthoz és ráerőltetjük, engedjünk neki egy kicsit. „Oké, akkor csak magunkkal visszük a kabátot a táskámban.” Ha odakint tényleg hideg van, akkor úgyis fel fogja venni. Ha mégsem, akkor könnyen előfordulhat, hogy fázik, és hamarabb haza kell menni a parkból, vagy a játszótérről – ez a természetes következménye a viselkedésének.

Kivétel persze, ha igazán rossz idő van – a téli hóesésben inkább válasszuk azt a taktikát, hogy „Sajnos, akkor nem tudunk játszótérre menni…” Az alapvető szabályok közé kell venni, hogy nem léphet ki a házból kabát, sál és sapka nélkül, ha esik az eső vagy a hó.

Képek forrása: flickr.com