Mindenhol, legyen az általános iskola, vagy már középiskola, vannak osztályon belüli tagolódások. Van, ahol négy-ötfős „bandák” alakulnak ki és olyan is, ahol csak egy-két emberke lóg ki a sorból. Nálunk a csajok tűntek ki a sorból, de még mennyire…
|
Emlékezhettek rám, az előző részben bemutattam az én mivoltomat az osztályban, mi egy négyfős fiú „brigádot” alakítottunk ki. Mi voltunk az osztály vagány- balhés Casanovái. Hogy miben különböztek tőlünk a lányok? Ők sokkal dominánsabban viselkedtek az effajta csoportokban, mint a mi. Ők a kicsöngetés pillanatában összeugrottak egy bolyba, mint az éhező hiénák az elejtett vadra. Náluk előfordult, hogy csak a barátnőikkel voltak hajlandóak beszélgetni, és mindenki mást butuskának, csúnyának és unalmasnak tartottak.
Nemhogy a többi lánnyal, de még velünk is alig beszéltek. Csak saját maguk, és a csapatukban lévő csajok érdekelték őket. Volt egy naplóhoz hasonló füzetük, amibe mindenkiről irkáltak valamit. Már sokszor elhatároztuk, hogy elcsenjük tőlük, de jobban őrizték ezt a számukra nagy becsben tartott kincset, mint az elnököt. Így hát letettünk erről az ötletünkről, hiszen nem akartuk, hogy az igazgató kis kedvencei megint minket szidjanak.
Másról viszont nem tettünk le! Ami nevezetesen a cukkolásuk volt, ami mindig egy valakire éleződött ki. Észrevettem, hogy mindig egy lányt csúfolnak ezek lányok az osztályból. Neki óra közben rágót ragasztottak a hajába, vagy éppen meggyőzték szegényt arról, hogy őket igenis lenyűgözi a lány tánctudása, ezért szegény boldogan csinált magából bohócot, miközben az egész osztály nem vele, hanem rajta nevetett.
 |
 |
Megsajnáltam, így felhívtam erre a brigád többi tagjának a figyelmét is, hogy fogjunk össze és lépjünk valamit a lány érdekében. Amikor megint megkérték, hogy adjon elő valami produkciót, de nem akárhol, hanem a tanári asztal tetején, akkor jött el a mi napunk. A mit sem sejtő naiv lány belement… sőt! Az igen felelet még jobban felvillanyozta a gonoszkodó leányzókat, így tovább fokozva a hangulatot megkérték őt, hogy énekeljen is.
Összegyűltek pillanatok alatt a vihorászó lányok, amikor a szünetben elkezdődött az egyszemélyes táncmulatság. Nem bírtuk ezt tovább elnézni, és nevetni a többiek gonoszságán, mert már nekünk, balhésoknak, is sok volt. Cselekednünk kellett! Mi is beálltunk a besúgók táborába, de mi úgy éreztük, jó tett reményében cselekszünk. Az osztályfőnökünk - aki igencsak nem szívlelte az effajta gonoszságokat - meghallgatva a figyelmeztetésünket, az osztályba sietett.
Meglátta szegény lányt, aki lelkesen alakította az osztály bohócát és elkapta a csacsogó lányokat. Egy kiadós leszidás után egy igazgatói beírással tértek haza. Ezek után mások is elgondolkoztak az ilyen tetteken, és magába szállt az egész osztály, ráadásul ettől a naptól kezdve másképp állt mindenki a „kitaszított” lányhoz. Nyitottak felé a többiek is, mert mi akkor egyszer megvédtük őt. Ennyi kellet csak a beilleszkedéséhez. A tesiórákon pedig már mi is együtt futottunk a többiekkel, csakhogy ne legyen kivételezés velünk sem. Visszatekintve így telt el nálunk a suliban egy példaértékű nap…
A klikkekről általában: Osztályklikkek 1. rész
Be kell avatkozniuk az eseményekbe a szülőknek? Osztályklikkek 2. rész
Vagány csávók: Osztályklikkek 3. rész
A tanárok kedvencei: Az osztályklikkek 5. rész
Képek forrása: flickr.com