Egyedül hagyni a gyereket egész napra, vagy egy estére elég kemény dió tud lenni. Gyakori, hogy maguk a szülők is szeparációs félelmekkel küzdenek, vagyis félnek elhagyni gyermeküket – és ilyenkor a szülő szorongása átragad a gyerekre. Ha a gyereket megviseli a búcsú, vizsgáljuk meg a szokásainkat, előfordulhat, hogy mi magunk okozzuk a problémát, ha:
-
a búcsú tovább tart egy percnél, és tele van ölelésekkel, puszikkal, és a gyereknek, vagy a bébiszitternek címzett emlékeztetőkkel
-
ha elindulunk, és visszarohanunk, hogy még egyszer ellenőrizzük, minden rendben van-e, vagy akár egy utolsó utáni búcsúpuszi kedvéért
- ha megkérdezzük tőle, hogy „Hiányozni fogok neked?” vagy ha látványosan érzelgősek vagyunk
-
ha hosszadalmas magyarázatokat gyártunk, hogy miért is kell elmennünk, és bonyolult ígéreteket teszünk, hogy mi mindent fogunk majd csinálni együtt, ha visszatértünk.
- a gyerek éles érzékei, és élénk fantáziája valósággal falni fogja ezeket a jeleket. A vidám, magabiztos hozzáállás viszont jelentősen megkönnyítheti a búcsúzkodást. Ne feledjük, egy hároméves számára egészséges, ha egy kis időt más felnőttek társaságában tölt, úgyhogy legyen az elköszönés rövid és vidám.
Képek forrása: flickr.com