Pont, pont, vesszőcske…

A kivehetetlen ábrákon elsősorban a szín az, amiből sokat megtudhatunk. A sok színnel készített rajz elárulja készítőjéről, hogy nyitott, érdeklődő személyiség, míg a feketével, szürkével rajzoló kisgyerek kicsit zárkózottabb, szorongóbb természetű, neki nehezebb a feloldódás, kapcsolatteremtés.

Kupon Mánia akció!

Eljött az idő az éleslátásra! Lézeres látásjavítás a Saint James Szemészeti Központban FÉLÁRON, mindössze 64.500 Ft-ért!

- 50% 129000 Ft helyett 64500 Ft

Országos

Már csak 101 kupon van

Amikor egy kisgyerek színes rajzait hirtelen felváltja a fekete, akkor se kell megijedni, hiszen ez egy változást mutat, amit így tud feldolgozni. Ez általában az óvodás kor környékén szokott előfordulni azokkal a gyerekekkel, akiket jobban megvisel a családi légkörből való kikerülés, egy olyan világba, ahol már nem csak ő van a középpontban, ahol alkalmazkodni kell társaihoz, várni kell a sorára stb. Különösebb kezelést nem igényel a dolog, hiszen amikor megszokja az ovit, beilleszkedik, a fekete satírozások egyre ritkábbá válnak, majd eltűnnek és visszatérnek a színek. Ha tartósan megmaradna és a rajzok hosszabb idő alatt sem változnának, akkor beszélgessünk el a gyerekkel, óvónővel, hogy mi okozhatja a problémát és találjanak rá közösen megoldást.

A színeken kívül fontos még, hogy a rajz hogy helyezkedik el a papírlapon. A lap tetejére rajzolt ábrák, alakok, vonalak, a szellemi értékek iránti vágyat tükrözik, míg a papír aljához, alacsonyan rajzoltak, a biztonság iránti vágyat tükrözik, illetve azt, hogy inkább a mindennapok történései érdeklik.

A lap jobb oldala jelenti az apai, bal oldala az anyai részt. Az adott oldalra rajzolt elemek, az adott személyt tükrözik. A rajz ezekbe az irányokba teljesen el is csúszhat. Ha a jobb oldal dominál, akkor erős apai kötődésről beszélhetünk, ha a bal, akkor az anyai szerep a hangsúlyosabb a kapcsolatokban. Ha keskeny sávban vannak az ábrák, akkor azok szorongás jelei lehetnek, illetve ha nagyon kicsik a lap méretéhez képest, akkor önértékelési zavarokat jelezhet. Ilyen esetekben a szülőknek kell gyengéd eszközökkel helyre billenteni az egyensúlyt, elsősorban szeretettel, törődéssel.

A szúrós, szöges, szegletes, sok egyenes vonallal rajzoló gyermekek általában akaratosak, makacsabbak, kissé öntörvényűek, nehezen fogadják el mások véleményét, nehéz őket alakítani, befolyásolni. Hirtelen váltanak, gyors döntéseket hoznak. Sokkal több szeretetre, nagyobb megértésre, elfogadásra van óriási szükségük, hogy egészségesen fejlődhessenek. Velük szemben a szigor és a büntetés nem nagy eredménnyel alkalmazható, ezzel csak ideig-óráig bírhatók engedelmességre.

Az íves vonalakat, lágyabb vonalvezetésű ábrákat rajzoló gyermek, könnyen kezelhető, jól alakítható, rugalmas személyiség és ezt rajzaiban is így tükrözi.

A szabályok betartására, a normák követésére abból is következtethetünk, ahogy a körvonalakat kiszínezik, kitöltik. Aki a határvonalakon belül marad, az tiszteletben tartja a szabályokat, ismeri őket, betartja és nem hágja át. Amelyik rajznál a ceruza ki-ki csúszik a határvonalakon túl, erős, össze-vissza a belső satírozás, az a gyermek bizony a szabályokat is gyakran megszegi. Ilyenkor elő kell kerülnie a szülő részéről a társas játékoknak, kártyáknak, ezekkel ugyan is erősíthetjük, fejleszthetjük ezt a képességet. (Ez természetesen csak nagyobb gyerekek esetében érvényes, hiszen a kicsik, ha akarják sem tudják pontosan követni még a körvonalakat.)

A gyermekekben ösztönösen rejtőzködik a közlés igénye és még mielőtt szavakba, mondatokba tudnák fogalmazni ezeket, már akkor is képesek velünk közölni. Rajzba, képi nyelven fogalmazzák meg véleményüket, gondolataikat az őket körülvevő világról, a családról, nekünk pedig lehetőségünk van olvasni a „sorok” között.

Képek forrása: flickr.com