Milyen idős a gyermeked?
[ 5 éves - 12 éves ]
2011-01-03
0 komment

Segítsd gyermeked a kibontakozásban!

Lehet, hogy gyermeked szalvétát, köveket kezd gyűjteni és évekig ki is tart eme hobbija mellett. Ám az is benne van a pakliban, hogy időről időre új dolgokba szerelmesedik bele – egyszer modelleket épít, aztán átnyergel az úszásra, utána meg a fényképezés rejtelmeibe veti bele magát. Az is lehet, hogy kedvenc szabadidős tevékenységei ugyanazok lesznek, melyeket tőletek lát otthon.

Bármiért is lelkesedik, támogasd benne. A hobbik ugyanis nem pusztán szabadidős tevékenységek. A legtöbbször sikerélménnyel ajándékozzák meg a lurkót, aminek köszönhetően magabiztosabbá válik, erősödik az önértékelése. Emellett segítenek levezetni a mindennapok feszültségét egy rossz nap után a suliban, vagy azután, hogy összezördült a legjobb barátjával. Mint már említettük, az is megeshet, hogy a hobbi később a gyermek hivatásává válik.

Hobbit persze nem úgy választunk magunknak, hogy ülünk a fotelben és kitaláljuk, hogy na ezután ezért fogok lelkesedni. Ahhoz, hogy megtaláljuk, milyen szabadidős elfoglaltságba tudunk igazán belefeledkezni, több lehetőséget is ismernünk kell. Vegyük hát a fáradtságot, és ismertessük meg a gyermeket minél több lehetséges hobbival. Látogassunk meg minél több sportegyletet, szakkört, és figyeljünk rá, hogy milyen műsorokat szeret a gyermek nézni, milyen könyveket lapozgat szívesen, ugyanis lehet, hogy így találja majd meg a hobbiját.

Az is megeshet, hogy a gyermeket egyszerre több dolog érdekli. Ebben az esetben figyeljünk rá, hogy ne legyen túlterhelve. Senkinek se jó, ha iskola után a gyermek minden délután valamilyen szakkörre jár. Előbb-utóbb egyik helyen se fogja tudni igazán „odatenni” magát, emellett későn fog nekiállni a leckekészítésnek, tanulásnak, ráadásul fáradtan. Arról nem is beszélve, hogy hol marad hely a szabad játéknak, a barátoknak, a családnak a gyermek életében, ha jobban be van táblázva, mint egy vezető menedzser?

Ha már a gyermek eldöntötte, hogy miben szeretné kipróbálni magát, még ne dőljünk nyugodtan hátra a fotelünkben, hogy na jó, ez most évekig ki fog tartani. Számítsunk rá, hogy a nagy fellángolás hamar kialudhat. A gyermek rájön, hogy mégse neki való a karate, nem érzi jól magát a néptánccsoportban, vagy egyszerűen csak ráun a focira. Ezért aztán az új hobbiba kezdjünk úgy, hogy megbeszéljük a gyermekkel, hogy kipróbálhatja magát, két hónapig rendszeresen járunk, és utána eldöntheti, hogy szeretné-e folytatni az adott tevékenységet vagy inkább nem.

Segítsük hát gyermekünknek megtalálni a hozzáillő szabadidős elfoglaltságot, ám közben ne feledkezzünk el valamiről: a hobbi az hobbi, nem kötelező, azért csináljuk, mert jól esik.

Képek forrása: flickr.com

Cimkék: nevelés, szabadidő
Hozzászólások
0db hozzászólás
cache