Az élénk képzelőerő gyakran lesz szülőanyja szörnyeknek, sárkányoknak, szellemeknek, és egyéb „sötét teremtményeknek.” A sötétségtől való félelem gyakori, ahogy a gyerek elméje elkezdi gyártani a saját történeteit. Úgy is gondolhatunk tehát ezekre az éjszakai félelmekre, mint a kognitív képességek fejlődésének jeleire.
Ha a félelem jeleit látjuk, segítsünk megnyugodni a kicsinek:
-
Vegyük komolyan az ijedtségét! Ne legyintsünk rá, soha ne űzzünk tréfát a gyerek fantáziájából.
- Hagyjuk ki a logikát! A türelmes magyarázat, hogy kizárt, hogy egy szörny éljen a szekrényben, nem fog működni.
- Vegyük szemügyre a szobát a gyerek nézőpontjából! Talán észreveszünk egy fura árnyékot, ami tényleg úgy néz ki, mint egy nagy pók.
- Jól jöhet egy kis fény! Az éjjeli lámpa, vagy a folyosóról beszűrődő világosság már számtalan szörnyet legyőzött.
- Néha ezek a félelmek csak reakciók a gyerek aggodalmaira – valami más miatt aggódik, csak félelme így ölt testet –, de lehet, hogy csak egy kis bújásra, ölelésre vágyik. Igyekezzünk megtudni, mi rejtőzhet a félelem mögött, hogy a valódi okkal tudjunk törődni, ne csak a felszínnel. Például, ha a gyerek azért fél, mert a szülei állandóan veszekednek, akkor nem fog segíteni az éjszakai világítás!
-
Egy kis extra törődés mindig jól jön. A vidám és megnyugtató esti ceremónia lefekvés előtt kiemelt fontosságú, ezzel nagyban enyhíthetjük szorongását.
Képek forrása: flickr.com
Catherine Jinks
Szepes Mária
Bálint Ágnes
Pascal Mongne
