Szexisták a rajzfilmek?

Úgy tűnik, egyre mélyebbre ásnak a kutatók, ha a nemek közti kapcsolatról van szó. A legújabb tanulmányokban már azt boncolgatják, hogy a gyermekeknek készült rajzfilmek mennyire szexisták, illetve mennyire sugároznak torz képet a gyerekek felé.

Kupon Mánia akció!

BMW E46 360LE versenyautó vezetés 66% kedvezménnyel, mindössze 39.900 Ft-ért!

- 66% 120000 Ft helyett 39900 Ft

Országos

Már csak 19 kupon van

A Dél-Kaliforniai Egyetem kutatói, Stacy Smith és Marc Choueti 122 gyerekfilmet elemzett a 2006 és 2009 közötti legsikeresebb rajzfilmek közül, és arra jutottak, hogy a karaktereknek mindössze 29.2%-a nő, sőt négyből egy női karakter kihívónak számító öltözékben jelenik meg a vásznon. A kutatók azzal érvelnek, hogy napjaink sikeres rajzfilmjeiben a főszereplők mindig hímneműek. Női szereplő, ha van egyáltalán, általában nem központi karakter, csupán mellékszereplő vagy „főgonosz”.

Azt is megállapították, hogy a női szereplők megjelenítése szintén szexista jegyeket hordoz. A fent említett „kihívó öltözékek” mellett a kutatók azt is kifogásolják, hogy a női karaktereket (ha nem állatfigurákról van szó, persze) anatómiailag kifogásolható módon rajzolják meg. Hogy ez mit is jelent? Smithék szerint az ábrázolt figuráknak általában a mellkasukon vagy a combjukon van nagyobb kilátszó bőrfelület, a lábuk túl hosszú, a csípőjük viszont túl kicsi ahhoz, hogy méhük vagy bármilyen belső szervük rendesen elférhessen. Mondjuk lehet, hogy a rajzolóknak elsősorban nem az járt a fejében, hogy később majd „felboncolják” teremtményeiket, hiszen akkor biztosan odafigyeltek volna megalkotásuk során. Bár talán a kutatók azok, akik figyelmen kívül hagyták a „fikció” fogalmát, ami ugye a mesék alapeleme.

Az egyetem egy másik kutatója, Geena Davis – aki neve ellenére nem azonos a híres színésznővel – is bekapcsolódott a kutatásba, bár ő más területeken tevékenykedett korábban. Ő a háttérmunkában résztvevő nők arányára és a rajzolt karakterek által sugallt testképekre volt kíváncsi. Arra jutott, hogy az animátoroknak és a szinkronszínészeknek is csupán 17%-a nő (az Egyesült Államokra vonatkozó kutatás). Szerinte ez egy láncreakció, és a kevés női háttérmunkás miatt van kevesebb női karakter, így Davis szerint az, hogy ilyen alacsony a női karakterek száma a rajzfilmekben, és hogy azok is általában „alul vannak öltözve”, azt eredményezi, hogy a gyerekekben nem megfelelő kép alakul ki arról, hogy hogyan is kell egy lánynak/nőnek kinéznie. Véleménye szerint a játékbabák egy részéhez hasonlóan az ábrázolt test elnagyolt formái (túl hosszú lábak, túl keskeny csípő, túl nagy vagy éppen túl kicsi mellek) miatt a gyerekekben nem megfelelő testkép alakulhat ki.

Ez viszont már komoly probléma lehet. A kutatók felvetették a kérdést, hogy a mai fiatal felnőttek szép nőkről vagy úgy egyáltalán a Nőkről alkotott képét már befolyásolhatták a modern mesefilmek. Azt gondolják, hogy ez is szerepet játszhatott az extrém soványság és a nőies külsejű férfiak trendjének kialakulásában. Ezt alapul véve viszont már van miért aggódnia a szülőknek.

Persze nem a mesefilmektől való eltiltás a megoldás. A kutatók szerint nem használ sokat az sem a gyereknek, ha nem nézi meg ezeket a meséket, hiszen legtöbbjük helyes értékrendet, sokszor tanulságot tartalmaz, melyet a kicsik szórakozva sajátíthatnak el.

A megoldás az lehet, ha a szülők odafigyelnek arra, mit néznek a gyerekeik, és ha kell, elmagyarázzák a különbséget valóság és fikció között. Fontos odafigyelni a korhatár jelzésére is. Sok rajzfilm, ahogy a neve is mondja, nem mese, hanem rajzolt film. Az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem gyerekeknek készült (mint például a mostanában nagyon divatos japán rajzfilmek, melyek jórészt egyáltalán nem gyerekeknek készültek). Ilyenkor, ha lehet, a kora szerint neki megfelelő mesék elé ültessük le csemeténket és ne hagyjuk, hogy őrizetlenül kalandozzon a csatornák között.

Szakál Florica

Forrás: Donna.hu