Szexualitás az oviban

Egyszer csak a gyerek azzal jön haza, hogy látta Pistike micsodáját az oviban. Kis kérdezősködés után elmeséli, hogy páran bementek az egyik bokor mögé és megnézték, kinek mije van a bugyiban.

Ez egy természetes folyamat. Az ovis kor közepe táján mindkét nem elkezd érdeklődni a másik iránt. A szexuális érdeklődés szorosan kapcsolódik ehhez a fejlődési szakaszhoz.

A kicsi, mikor megszületik, elindul a felfedezés útján. Minden új neki, érdeklődéssel fogadja a tárgyakat, megismeri az érzékelés által okozott örömöt, boldoggá teszi például egy érintés, vagy látni anya mosolygó arcát. A bölcsödében és az óvodában már felkeltik a figyelmét társai, és rájön, hogy fizikálisan is mások a kislányok és a kisfiúk. Megtanulja megkülönböztetni a férfiakat a nőktől. Szép lassan ráébred, ha egy bácsira szoknyát adnak, attól még az bácsi marad.

Szorong, miközben megpróbálja feldolgozni az új feszültséget. Ezután mindenhol a nemiséget kutatja majd, lesekszik, kérdezősködik, kíváncsiskodik. Ez nem baj, sőt ez a megfelelő viselkedés, de nem szabad engedni, hogy túl tolakodóvá váljon, vagy esetleg erőszakossá. Ilyenkor meg kell vele beszélni, hogy mi helyes és mi nem. Például nem helyes a kislányok szoknyáját emelgetni. Mindent befogad a kicsi, amit lát és hall, ezért kerülni kell, hogy a tv-ben olyan tartalmakat nézzen, amiben sok az erőszak és a testiség. Ezeket hajlamosak leutánozni, és kész is a baj. A szülőknek vigyázni kell, hogy a házaséletük is zárt ajtók mögött történjen. A kisgyerek ne lássa, ne hallja azt, mert nem tudja még, hogy az ő korában ilyet tenni nem helyes. Kipróbálhatja a látott példát társain, vagy szorongást is válthat ki belőle.

Sosem szabad a gyermeket ezért megfenyíteni, elsőre inkább csendes hangvételű beszélgetéseket kell kezdeni vele, és ha ennek semmi eredménye, akkor segítséget kérni. A gyermek bűntudata nagyon érzékeny ebben az időszakban, mivel képtelen tettének következményét felfogni. A gyermekben kialakulhat az egészséges vagy egészségtelen bűntudat egyaránt.

Körülbelül 5 évesen észleli a gyerek a nemiséget, és meglátja benne a fantáziálási lehetőséget, hiszen teljesen új, minden értelemben. Ekkor gyakori, hogy a kisgyerek, legyen fiú vagy kislány, saját magát simogatja vagy ingerli. Teheti ezt saját kezével, egy párnával, takaróval, plüssállattal. Ha gyakorivá válik ez a tevékenység, és mások előtt is végzi, nem hagyható figyelmen kívül, akármennyire zavarba ejtő dolog is. Megszégyeníteni, erősen tiltani, büntetni nem helyes, mert olyan lelki sérüléseket szerezhet a gyermek, amiket továbbvisz felnőttkorára is. A bűntudat, hogy rosszat tett, gátat építhet benne. Meg kell beszélni vele, hogy miért is illetlen ezt mások előtt csinálni, persze saját felvilágosultsági szintjén.

Az óvónő is segíthet ennek a problémának a leküzdésében, elmondhatja, volt-e már rá példa hogy a gyermek magához ért, ha igen, az milyen körülmények között történt. Netán alvásidőben, vagy a többi gyerek figyelmét felkeltve, esetleg úgy hogy tudatában sem volt tettének. Majd ő is segíthet benne, hogy a gyermek erről leszokjon, persze minden esetben el kell mondani a saját véleményünket a dologról, nehogy ellentétes információkat kapjon a gyerek, és összezavarodjon . Ha nem vagyunk járatosak a témában, az óvónő segítséget is nyújthat, hisz munkája révén a pszichológiában, és a pedagógiában is jártas, ezen kívül többet találkozott az ilyesféle viselkedéssel, mint mi. Nem szabad engedni, hogy a gyermek ezzel a cselekedettel azonosítsa a figyelemfelkeltést. Ekkor már azért nyúl majd magához, vagy a másik gyermekhez, hogy a felnőtt figyelmét magára vonja. Szakember bevonásától sem kell megriadni abban az esetben, ha az óvódást másképp nem lehet leszoktatni a rendszeressé vált nyúlkálásról.

-Torma Tímea-

Képek forrása: flickr.com