Tanítsuk meg adni! – Önző négyévesek

Ugyan elég lassan, de azért érezhetően csökken a gyerekre jellemző önzés. Talán örömet lel már abban, hogy hagyja, hogy az öccse kölcsönvegye a takaróját. Talán nagylelkűen engedi, hogy ha vendég jön, őt kínálják meg először sütivel. Mindazonáltal, korai lenne még átnyújtani a Nobel Békedíjat. A megosztás továbbra is nehéz lehet egy egocentrikus négyévesnek, márpedig ebben a korban természetesen azok, nem tehetnek róla. Mióta kifinomultabb időérzékkel rendelkezik, öt percet várni a barátjára, hogy az befejezzen egy kört a triciklin, egy örökkévalóságnak tűnik a számára.

Kupon Mánia akció!

BMW E46 360LE versenyautó vezetés 66% kedvezménnyel, mindössze 39.900 Ft-ért!

- 66% 120000 Ft helyett 39900 Ft

Országos

Már csak 18 kupon van

Hogy bátorítsuk a nagylelkű viselkedésre, legyünk azok mi magunk is. Ha a gyerek kér egy falatot a jégkrémünkből, adjunk neki készségesen. Osszuk meg a házimunkákat is, kapjon a gyerek kisebb részfeladatokat. Az efféle feladatok, és a közös játék megtanítják az együttműködésre is.

Beszéljünk neki az önzetlenség előnyeiről: minél többet adunk a többieknek, annál többet adnak majd ők is nekünk. „Nem adsz a papának a cukorból? És ha legközelebb ő eszik majd cukrot, te mit szólnál hozzá, ha nem kínálna meg téged?”

Ha valamit nem hajlandó odaadni például az öccsének, ha mindenféleképpen meg akarja tartani, kérdezzük meg, hogy miért. Talán jó oka van rá: előfordulhat, hogy fél, a másik összetöri a kedvenc játékát, vagy fél, hogy nem kapja vissza. Győződjünk meg róla, hogy a családban mindenki tiszteli a tulajdonát, ahogy mi is elvárjuk tőle, hogy tisztelje a többiekét.

De ami a legfontosabb: használjuk a pozitív megerősítést. Az önző magatartás büntetése kevésbé hatékony, mint egy vállveregetés, mikor nagylelkűséget mutat. Ha megbüntetjük önzősége miatt, duzzogni fog, és kialakul benne a „csakazértis” érzés.

Képek forrása: flickr.com