E-mail:

Jelszó:

e-mail cím mentése
 
Regisztráció Elfelejtett jelszó
 
 
Milyen idős a gyermeked?
[ 14 éves - 18 éves ]
2009-11-16
0 komment

Tanulj, tinó, ökör lesz belőled!

"S merre tovább?" Minden frissen érettségizett diák legalább egyszer felteszi magának e kérdést. Sorsdöntő válaszok születnek általában. Sokan határoznak úgy, hogy megpróbálkoznak egy egyszerűbb, ámde biztos elhelyezkedést garantáló szakmával. A többség azonban még így is az egyetem, s a diploma mellett dönt. Vajon jól teszik…?

 

Az általános vélekedés szerint, igen. Hisz’ józan paraszti ésszel végiggondolva, aki minél tovább tanul, minél szerteágazóbb tudásra tesz szert, s papírok tömkelegével kezében indulhat szerencsét próbálni, annak nagy valószínűség szerint nem kell kényszerűségből rábólintania az első ajánlatra, amelyet kap. Tudásának széles tárháza áll rendelkezésére, hogy ő maga kedve, s ízlése szerint válogathasson… elvégre azért tanult.


No igen ám, csakhogy a gonosz Keleti boszorkány is egy házzal a fején végezte, a nagy álmodozás helyett jobban tette volna, ha figyel, s két lábbal a földön jár. Ébresztő emberek, a mesék kora lejárt, a józan paraszti ész pedig, a logikával együtt még mindig téli álmot alszik.

S hogy miért vagyok ilyen szigorú? Nézzük az adatokat, meggyőzőbbek nálam. A felsőoktatásban, a 2009/2010-es tanévre mintegy 94 ezer diák nyert felvételt, s akkor még nem szóltam a pótfelvételi során bejutott körülbelül 12 ezer tanulóról. Hogy ez több tízezerrel haladja meg az általános iskolákba felvett kisdiákok számát? Még csak véletlenül se gond, ugye!? Diplomás munkanélküliségre szükség van, lássuk be. Nélkülük az országimázs is hiányt szenvedne.

A jelenséget egyesek a világválsággal magyarázzák, míg mások szerint idén jutottak el a felsőoktatásban való jelentkezéshez azok, akik eddig ötéves középiskolai képzésben vettek részt. De akár ez, vagy az, akár egy harmadik variáció, a tény attól még tény marad. S valóban sajnálatos, hogy a legújabb felmérések szerint idén augusztusban és szeptemberben is több mint ötezer friss diplomás regisztráltatta magát munkaügyi központoknál. Persze ha mindenki jelentkezett volna, a szám háromszor-négyszer meghaladta volna a jelenlegit.

Tényleg megéri hát szenvedni egy papírért, melynek tán sosem vesszük hasznát?

Jó néhányan próbálkoznak meg külföldön elhelyezkedni. De ugyan mennyit érhet máshol az a végzettség, amellyel még nálunk sem rúgnak labdába? Arról nem beszélve, hogy sok más országban sem jobb a helyzet. Idén már az államvizsgájukra készülő brit diákoknak is azt javasolták, hogy nyártól vállaljanak alacsonyabb szakképzettséget igénylő munkát, lévén a felsőfokú végzetséggel bíró munkaerő iránti kereslet jelentősen visszaesett.


De persze sokan vannak, akiknek megéri a félévtizedes tanulás – ők azok, akik a jobb egyetemekre jutottak be. Ugyanis mára úgy megszaporodott a felsőoktatási intézmények, illetve az általuk indított képzések száma, mint eső után a gomba: bármerre járunk egyetemistákba és egyetemi épületekbe ütközünk. Régen például volt két olyan intézmény, amely közgazdászokat képzett – ma van több mint tíz. A csapda az, hogy aki nem arra a kettőre jut be, amelynek neve és magas színvonala van, az bizony mehet a sunyiba a papírjával együtt. Vagy a legelrettentőbb példa: a médiatudorok (újságírók, péeresek, stb.) képzése. Míg valaha ezt a feladatot egy intézmény – nem is egyetem! – tűrhetően ellátta, addig mára szinte nincs is olyan hely, ahol ne lehetne jelentkezni média szakra.

A másod és harmadrangú egyetemek végzősei mit tehetnek a diplomájukkal? Nyáron bizonyára sokakon segített – legyezőnek tökéletesen megfelelt a fülledt munkaügyi központban való várakozás során.

De én örülnék legjobban, ha soraim mindhamarabb érvényüket veszítenék, s valóban „igennel” felelhetnék meg a kiinduló kérdést: Vajon jól teszik…?

Képek forrása: flickr.com

Cimkék: iskola
Hozzászólások
0db hozzászólás
cache