Testvérek harca

Egy gyermek személyiségét igen sok minden befolyásolja. A legfontosabbak az öröklött tulajdonságai, illetve az, hogy mit tapasztal a környezetében. Ám nem elhanyagolható annak a szerepe sem, hogy hányadik gyerekként jött a világra. A születési pozíció, vagyis az, hogy hányadik gyerekként született – illetve, hogy egyke –, erősít bizonyos jellemvonásokat, legyen szó akár pozitív, akár negatív tulajdonságokról. A következőkben végignézünk néhány tipikusnak nevezhető jellemzőt, ám ne feledjük, hogy minden gyerek és minden család más!

Kupon Mánia akció!

Közkívánatra újra! Wellness pihenés az Amira Hotelben 51% kedvezménnyel, mindössze 44. 900 Ft-ért!

- 51% 91900 Ft helyett 44900 Ft

Országos

Már csak 43 kupon van

Elsőszülött gyerek:

Kivételezett helyzetben vannak testvéreikkel szemben, hiszen életük első évében – illetve néhány évében –, a szülők teljes figyelmét ők kapják. Ez a korai, kizárólagos odafigyelés később azt eredményezi, hogy az első szülött gyermekek általában intelligensebbek és sikeresebbek az életben. Jellemző, hogy gondolkodásmódjuk logikusabb testvéreiknél – ez már annak is köszönhető, hogy a testvérek megszületése után ők a „nagyok”, akik felelősséggel is tartoznak testvéreik felé. Ráadásul az iskolában mindig előrébb járnak, vagyis ők az „okosak” is, akik már sok olyan dolgot tanultak, amit a kisebbek még nem.

Az elsőszülöttségnek azonban árnyoldalai is vannak. A szülők még tapasztalatlanabbak, jobban aggódnak, és ez az aggódás sokszor rávetül a gyermekre, így hajlamosak lehetnek a szorongásra. Szintén félelemmel töltheti el őket, hogy mivel ők a „nagyok és okosak”, nekik állandóan jól kell teljesíteniük. Ha nem helyesen viselkednek, könnyen megkapják a megalázó szidalmazást: „az öcséd sokkal fiatalabb nálad, mégis…”

Ráadásul ők azok, akik kénytelenek átélni a kizárólagosság érzésének elvesztését: amikor megszületik kistestvérük. A többi gyereknek könnyebb elfogadni az újabban érkező családtagokat, hiszen ők már eleve egy olyan családba születtek bele, ahol volt már testvérük.

Másodszülött gyermekek:

Általában a másodszülött gyerekek szeretik leginkább felrúgni a szabályokat. Keresik a kibúvókat, az új lehetőségeket és megoldásokat, rosszabb esetben ők a „rossz gyerekek”, akikkel nem lehet bírni. Ennek oka, hogy dúl bennük az idősebb testvér iránti irigység – szeretet és kis gyűlölet is –, szeretnék megmutatni, hogy ők is érnek valamit, ők is fontosak. Minthogy sem okosabbak sem nagyobbak nem lehetnek bátyjuknál/nővérüknél, ezért kénytelenek más megoldási módokat keresni.

Középső gyermekek:

Ha háromnál több testvér él együtt, akkor a középső gyermekek általában kiegyensúlyozottak, békések. Sokszor ők azok, aki szót tudnak érteni a kicsikkel és a nagyokkal is, így kitanulják a „közvetítő” szerepkörét, s felnőtt korukban is vitákat kerülő, békítő, konfliktuskezelő emberekké válnak. Általában már sokkal nyugodtabbak a szülők, amikor ő megszületik, ez is fokozza béketűrő természetüket.

A középső gyermek „átka” az, hogy nincs bejáratott, egyértelmű szerepköre (míg a legidősebbnek az, hogy ő a „nagy”, a kicsinek pedig a „legkisebb”). Sokszor viszont éppen egy középső gyerek bizonyul a legtehetségesebbnek valamiben – ilyen módon is a helyét keresi. Mivel nem a teljesítménykényszer hajtja – mint a legidősebbet –, valószínűleg talál valamit, amiben igazán örömét leli, s magáért a tevékenységért űzi (sport, rajzolás, színjátszás).

Legkisebb gyermekek:

A legkisebbekből lesznek a legstressztűrőbb, legmagabiztosabb felnőttek. Általában sokkal önállóbbak is, mint a többi testvér. Ennek az az oka, hogy – például időhiány miatt –, már kevesebbet tudnak vele törődni a szülők, s bár ők a „kicsik”, mégis sok mindent hamarabb kell egyedül megoldaniuk, mint testvéreiknek.

Egy igen egyszerű példával lehet ezt illusztrálni: az öltözködéssel. Míg az első gyereknél a szülő izgatottan várja, segíti az önálló öltözködést – ezzel motiválja, de stresszeli is a gyereket –, a középsőnél már rutinosan tudja, hogyan taníthatja meg legegyszerűbben. A legkisebb gyereknek viszont igyekeznie kell, hogy minél hamarabb ő is meg tudja tenni azt, amit az idősebbek.

De legkisebbnek lenni sem fenékig tejfel, még akkor sem, ha ő „mindenki kedvence és kicsikéje”. Ő ebből azt érzi, hogy mindig a családi ranglétra legalsó fokán áll, s ez az érzés jó esetben ösztönzi őt, hogy minél gyorsabban fejlődjön, rosszabb esetben belemenekül az elkényeztetett picibaba szerepkörébe.

Az egyke:

Az egyke élvezi élete végéig kiváltságos szerepét. Mivel otthon nincs gyermektársaságban, ezért sokkal jobban képes kommunikálni felnőttekkel, mint mások. Viselkedése, gondolkodásmódja, beszéde is felnőttesebb. Viszont nem tanulják meg, hogyan kell egyenrangúakkal viselkedni, ezért sokszor több beilleszkedési problémájuk van az oviban, iskolában. Kizárólagosság-érzésük felnőtt korukban is megmarad bizonyos fokig, ami megmutatkozhat egy egészséges önbizalomban, de lehetnek belőlük emberkerülő, félénk, vagy akár önző felnőttek is.

Mint látható, ez a leírás meglehetősen sablonos, és tudjuk, hogy igen sok kivétel akad. Ráadásul például egy másodszülött lehet egyben középső is, ha három testvér él együtt – kérdés, hogy mivel próbálkozik ilyenkor: a szabályok felrúgásával, vagy éppen azzal szerez magának helyet, hogy minden szabályt betart? D az is sokban befolyásolja a kialakult helyzetet, hogy mennyi a korkülönbség a gyerekek között, értelemszerűen más a testvérek viszonya egymáshoz, ha 3-4 év van közöttük, vagy ha csak 1 – esetleg akár 15-20 év a korkülönbség.

Mindezek ellenére a testvérek rangsorában elfoglalt hely nagyban befolyásolhatja a gyermek fejlődését, még akkor is, ha nem ez a meghatározó. Érdemes tehát végiggondolni, hogy a gyermek pozíciója milyen irányban mozdítja el őt, és hogy mit tehetünk, ha szerintünk ez az irány nem pozitív!

Képek forrása: flickr.com