„Egy, kettő, három” mondja gyermekünk, miközben számolgatja a plüssállatait. És most már tudja, hogy a végső számjegy lesz a számba vett játékainak a mennyisége. Amit viszont még vélhetően nem ért, az az, hogy ha átrendezzük a plüssmackók sorrendjét, a mennyiségük ugyanaz marad. Csak rakosgassuk őket picit távolabb egymástól, kérdezzünk rá újra a számukra, és valószínűleg négyet hallunk majd három helyett – hiszen most már nagyobb helyet foglalnak.
A négyévesek látszat alapján ítélik meg a mennyiségeket. Ha az egyik torony magasabb, mint a másik, automatikusan úgy vélik, hogy több építőkocka alkotja, mint az alacsonyabbat. A logikájuk még nem elég fejlett, vélhetően képtelenek megérteni azt, hogy esetleg ugyanannyi kocka alkotja mindkét tornyot, csak az egyikben nagyobbak a kockák, mint a másikban.
Ennek az az oka, hogy inkább a dolgok kinézetére fókuszálnak, semmint a mennyiség fogalmára, ami ebben a korban még picit összetett a számukra.
Ugyanez vonatkozik más mértékegységekre, például az űrtartalomra is. Próbáljuk csak ki: adjunk a gyereknek egy kis gyümölcslevet egy magas, vékony pohárban, a barátja, vagy a testvére pedig kapjon ugyanannyit, de egy alacsony, öblösebb pohárba. Kérdezzünk rá, melyikben van több innivaló. Valószínűleg a magasabb pohárra szavaznak majd. (Ez jó trükk akkor is, ha nem szeretnénk, hogy gyermekünk sokat igyon, például lefekvés előtt. Ilyenkor érdemes egy hosszú vékony pohárba tölteni italát, azt fogja hinni, hogy sok tejet kapott.)
Képek forrása: flickr.com