„Utállak!” Csúnya szó, és annyira fáj hallani. Mennyire kell komolyan venned? Reagálnod kell rá?
Egyes gyerekek „Utállak”-kal reagálnak, ha leszidják őket, vagy megkérik őket valamire, ami nincs ínyükre. Sok esetben szokásukká is válik az általa kiváltott válaszreakció miatt: bűntudat (aminek az a vége, hogy beadod a derekad) vagy düh (elérte, hogy odafigyelj rá). Gyermeked valószínűleg azért szokott rá az „utállak-ozásra”, mert valahol hallotta, és látta, micsoda ereje van.
A nyolcévesek hajlamosak a szélsőségekre, ahol a dolgok feketék, vagy fehérek. Ha boldog, szeret téged. Ha nem boldog, akkor az érzelmi skála másik végére csúszik, és gyűlöl.
Elég annyit mondanunk, nem gondolja komolyan. Színészkedik. Így fejezi ki a boldogtalanságát.
Minél kevesebbszer reagálsz az „utállak-ozásra”, annál hamarabb fog kiveszni az eszköztárából. Vagy válaszolhatsz pozitívabb irányba terelve megnyilvánulását: „Nos, én szeretlek, és azért mondtam, hogy ne rohangálj a házban, mert félek, hogy bajod esik.”
Képek forrása: flickr.com