Utálom a Pókembert! – Közösségi nyomás a gyereken

Ne legyünk meglepve, ha valami hasonló helyzettel találkozunk: a gyerek teljesen váratlanul félredobja az addig imádott Pókember figuráját, és mikor rákérdezünk, hogy miért tette ezt, kiderül, hogy az oviban azt mondták a többiek, hogy Pókember béna, és Superman a király. A gyerek igyekszik olyanná válni, mint az új cimborái.

Kupon Mánia akció!

Páros FitWeek belépőjegy FÉLÁRON, mindössze 1.500 Ft-ért!

- 50% 3000 Ft helyett 1500 Ft

Országos

Már csak 235 kupon van

A társak révén a gyerekre nehezedő nyomás nagyon is valós. Valójában meglehetősen gyakori, ahogy a gyerek elkezd oviba járni, és jó sokat játszani a barátaival közösen. Egyre szívesebben van együtt és egyre nagyobb kedvvel játszik a többiekkel, vagyis jobban megy neki a beilleszkedés. Hasonló okokból egyre sűrűbben hallhatunk ilyen kérdéseket is: „Tominak van tévé a szobájában, én is kaphatok?” „Lilikének van pónilós pólója, és is olyat szeretnék!”.

A legjobb ilyenkor, ha tapintatosan elmagyarázzuk, hogy ahány ház, annyi szokás, mindenki másra vágyik, és ez jól is van így. A különböző családoknak különböző szabályai is vannak. A társak gyerekünkre gyakorolt nyomása pozitív erő is lehet: hadd menjen a barátjához vacsorázni, aztán ha hazaért, büszkén meséli majd, hogy evett finom spenótot – aminek idehaza a közelébe sem volt hajlandó menni.

Tanítsuk meg, hogy illedelmesen kérjen elnézést, ha ebédnél fel akar állni az asztaltól, vagy ha látogatóban vagyunk egy rokonnál, és ki akar menni az udvarra játszani. A korából fakadóan nem képes még hosszú ideig fenntartani az érdeklődését egy tevékenység iránt, adjunk hát neki lehetőséget, hogy hiszti nélkül kimehessen.

Képek forrása: flickr.com