Valami bűzlik

Persze attól még, hogy valaki az emésztési folyamat lezárásáról készít egy könyvet, még nem kell értetlenül, széttárt karokkal állni a könyvesboltban. Ugyanis egy ilyen könyv a kétéves gyerekek és szüleinek lehetne hasznos, mert a kicsik ekkor lépnek a pszichoszexuális személyiségfejlődésük anális szakaszába. Ha pedig jó szándékkal vesszük a kezünkbe Pernilla Stalfelt Kaki könyvét, akkor azt hihetjük, hogy sok segítséget nyújthat a szülők és gyerekeik számára. De ahogy kinyitjuk, rájövünk, hogy az elméletünkben valami bűzlik.

Kupon Mánia akció!

3 nap / 2 éjszaka 2 felnőtt és egy gyermek részére az Almásy Kastélyhotel-ben félpanzióval 50% kedvezménnyel, mindössze 33.000 Ft-ért!

- 50% 66700 Ft helyett 33000 Ft

Országos

Már csak 48 kupon van

Egy kétéves gyerek számára a széklet visszatartása és a kellő időben való elengedése, a saját teste feletti kontroll kialakulásának egyik fontos mozzanata. A könyv tehát színes illusztrációival és rövid mondataival elméletileg a szobatisztaságra szoktatásban nyújtana segítséget, de ehelyett feleslegesen analizálja a szóban forgó dolgot szín, alak és állag szerint. Mintha ezzel akarná belesulykolni az olvasóiba, hogy ami a popsin keresztül távozik, és az adott paraméterekbe nem szorítható be, az inkább lehet egy XV. századi francia kristálycsillár, mintsem az emésztés során lebomlott étel.

A hasmenést viszont két mondatban foglalja össze. Így marad titok, hogy az eset lehetséges okai között romlott vagy mérgező ételek, illetve különböző kórokozók is lehetnek. Azt sem tárgyalja, hogy ekkor sok nedvességet veszít a szervezet, amit pótolni kell, és az ilyekor ajánlott étrendről is mélyen hallgat. A székrekedés szintén átláthatatlan ködbe burkolózik.

És mit várhatnánk még el egy ilyen könyvtől? Például, hogy tegyen említést a vécépapír használatának, és a kézmosásnak a fontosságáról. Azonban ez is teljességgel elmarad. Azt viszont megfigyelhetjük, ahogyan egy úszósapkás barna hurka a csatornarendszerben úszkál. Ha ez nem lenne elég, még azt is kijelenti a könyv alkotója, hogy izgalmas a víz által elsodort dolog után kukucskálni. A víz pedig azért szükséges, mert ha vécébe pottyantott dolog a csésze oldalára tapad és kiszárad, akkor baktériumok jönnek elő, amitől betegek lehetünk. Ezek szerint nedves állapotban nyugodtan játszadozhatunk a popsiból kipottyant dolgokkal, semmi okunk nincs az aggodalomra.

Természetesen a szellentésről is olvashatunk pár oldalon keresztül, és megtudhatjuk, hogy nem egy kis barna felhőről van szó, mert bizony ez a dolog átlátszó. Sőt, az utolsó oldalakon – minden előzetes figyelmeztetés nélkül – a következő ötletet találjuk: „Ha van egy jó nagy ágyatok és levetkőztök meztelenre, pukielőadást is tarthattok. Ugrabugrálhattok az ágyon, pukizhattok, és közben a szátokkal is utánozhatjátok a pukizást.” Az illusztrációkon pedig öt gyerek meztelenkedik egy ágyon, miközben ezt Papa, Mama és Imre bácsi is megnézi egy-egy széken ülve. A könyv alkotója tehát arra bátorítja a gyerekeket, hogy holmi Imre bácsik előtt meztelenkedjenek. Még szerencse, hogy az illusztrációkon nem szerepel egy videokamera is, hogy az előadást olyan örök családi emléknek állítsa be, amiből Imre bácsi is kérhet egy másolatot.

A Kaki könyv tehát a maga harminc oldalának egyikével sem válhat hasznossá egy gyerek pszichoszexuális fejlődésének anális szakaszában. Ugyanis az ezen való túljutáshoz nem szükséges egy gyereknek sem oldalakon keresztül állati ürülékeket vizsgálniuk, vagy olyan kislányt látni, aki a krumplipürét kakihurkával szeretné enni. Nem kell olyan ötleteket kapniuk, hogy a szarvasok ürülékéből készítsenek nyakláncot. Szintén hasztalan egymás előtt ürítő, meztelen felnőtteket mutogatni. Bár az ürülékükből való kakifelhőkarcoló építésének hasonlatát mindannyian megértjük, ha egy olyan ember mondja, akinek maradéktalanul sikerült a szarból várat építenie.