|
Milyen idős a gyermeked?
2010-08-17
1 komment A füzetek, könyvek szépen befedve, a ceruzák kihegyezve sorakoznak a tolltartóban, a tornafelszerelés szépen belehajtogatva a tornazsákba. A tanító néni által kiadott listán minden kipipálva, készen álltok a nagy napra. Valóban? Gyermeked lelkileg is felkészült rá, hogy az ovit maga mögött hagyva átlépje az iskola küszöbét? Míg a gyerekek egy része alig várja, hogy végre iskolás legyen, addig a másik részük szorongással gondol arra, hogy vajon mi vár majd rá, ha becsengetnek. Az is megeshet, hogy a lelkes lurkó hirtelen nem is akar már iskolás lenni.
Akár örömmel, akár megszeppenve várja a gyermek az első napot az iskolában, a legfontosabb, hogy tudja, a suli falai között is biztonságban van. Beszélgessünk vele sokat arról, mit gondol, milyen lesz iskolába járni. Örömmel várja, vagy nem? Biztosítsuk róla, hogy iskolásnak lenni jó. Már igazi nagylány/nagyfiú lesz, és meg fog tanulni írni, olvasni! Mivel a gyerekeknek biztonságérzetet nyújt, ha tudják, mi vár rájuk, azt se rejtsük véka alá, hogy az iskolának is megvan a maga napirendje. Kicsit más, mint az óvodáé. Időben kell érkezni, órák vannak, de természetesen játszani is lehet. Ha a gyermek esetleg aggódik amiatt, hogy lesznek-e majd kis barátai, rámutathatunk, hogy az ovis társai közül kikkel fog egy iskolába, osztályba járni. Természetesen olyan gyerekekkel is találkozni fog, akiket még nem ismer – milyen jó, új barátokat lehet szerezni! Ha esetleg egyetlen óvodás társa se megy abba az iskolába, ahova ő, próbáljuk meg kideríteni, hogy a közelben, ismeretségi körünkben van-e olyan gyermek, aki az osztály- vagy iskolatársa lesz szeptembertől. Ha van, szervezzünk közös programot, hogy megismerhessék egymást, nagyban csökkentve a nem-ismerek-senkit-se nyomást. Amennyiben lehetőségünk van rá, a tanító nénivel is ismerkedjünk meg még az évnyitó előtt, és az iskolát is barangoljuk be közösen. Nézzük meg, hol lesz az osztályterem, hogy lehet kimenni az udvarra, hol a mosdó. Mennyivel jobb szépen nyugodtan rájönni ezekre a dolgokra, mint az első napon, amikor a gyerkőc egyébként is izgatott! Habár számunkra magától értetődő, hogy gyermekünk iskolásként is mindig számíthat ránk, ha baj van, hogy hozzuk-visszük, mint amikor még ovis volt, lehet, hogy ő fél, most már ezek a dolgok is megváltoznak. Biztosítsuk róla, hogy továbbra is számíthat ránk! Ha pedig eljön a nagy nap, nyomjunk egy nagy, vidám puszit az arcára, és engedjük útjára az iskola sok-sok csodát rejtő világába! Képek forrása: flickr.com
Cimkék:
iskola
1db hozzászólás
|














