Milyen idős a gyermeked?
[ 20 hónap - 12 éves ]
2010-05-17
0 komment

Vond be gyermeked a házimunkába!

A játék rumlival jár, evés után mosatlan lesz, az udvarról pedig behozzuk a koszt a cipőnkön. A szennyes se tűnik el magától, továbbá a mosott ruhák se vasalják ki magukat. A por is csak gyűlik, ha időnként nem töröljük le, továbbá az ablakok se öntisztítók. Anya és apa pedig nem rabszolgák, akik egész nap csak pakolnak, suvickolnak a lurkók után.


Nagyban megkönnyíti az életüket, ha a gyerkőcök segítenek nekik, arról nem is beszélve, hogy több idő (és energia) marad a közös játékra. Ám ami még ennél is fontosabb: a házimunkákból részüket kivevő gyermekek megtanulják, hogy felelősséggel tartoznak a lakókörnyezetükért. Szociális kompetenciáik is fejlődnek, hiszen a közösen végzett házimunka tulajdonképpen csoportmunka, ahol mindenkinek megvan a maga feladata, és ahol gyakran alkalmazkodni kell másokhoz. Továbbá erősíti a családi kötelékeket is, ha besegíthet a takarításba, rendrakásba, hiszen ezzel úgy érzi, ő is aktív tagja a famíliának. A tudat pedig, hogy ő valóban a család tagja, biztonságérzettel tölti el.

Mindezt pedig sokszorosan fogja tudni kamatoztatni felnőttként, hiszen képes lesz az egyre jobban preferált team munkára, otthonról elkerülve is igénye lesz a rendezett környezetre, érett felelősségtudattal fog rendelkezni, toleráns lesz a társaival szemben, és még sorolhatnánk napestig.


Már a totyogókat is nyugodtan megbízhatjuk apróbb feladatokkal. Körülbelül akkortól, mikor azt vesszük észre, hogy valahogy mindig láb alatt vannak a konyhában, takarítás közben. Ilyenkor már megkérhetjük őket, hogy adják a kezünkbe a lapátot, a kanalat. Ezek ugyan apró dolgok, de tudjuk, még a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.

Ahogy a lurkók cseperednek, egyre bonyolultabb dolgokra kérhetjük meg őket. Igen ám, de mi van, ha az asztal még jócskán koszos marad, miután letörlik? Álljunk ellen a kísértésnek, és ne korrigáljuk a hibát. Ezzel ugyanis azt fogjuk neki üzenni, hogy ő nem elég ügyes, okos, ami a későbbiekben teljesítménykényszert válthat ki belőle. A mázgásan letörölt asztal láttán emlékeztessük magunkat: gyakorlat teszi a mestert!

Az is rendkívül fontos, hogy apró léptekkel haladjunk, eleinte csak kisebb feladatokat, részfeladatokat bízzunk a gyermekre, és ha ezeket már jól elsajátították, akkor „léphetnek a következő szintre”. Vegyük például a porszívózást. Eleinte legyen csak elég annyi, hogy ő nyomhatja be a bekapcsoló gombot. Utána segíthet eltolni a székeket a porszívó útjából. Aztán jöhet maga a porszívózás.


A kisiskolás gyerekektől már nyugodtan meg lehet követelni, hogy például a szobájukban tartsanak rendet, játék után pakoljanak el maguk után, és a koszos ruháikat tegyék bele a szennyestartóba. Ha nem teszik, akkor kedvesen, de határozottan szóljunk rájuk: „Ugye el fogod rakni a legót?”.

Emellett számtalan olyan házimunka van, amit közösen is végezhetünk, közben jókat beszélgetve, szórakozva. Az ablakot pucolhatjuk közösen: mi mossuk, ő pedig a kezünkbe adja a rongyot, a tisztítófolyadékot. Ebéd után mosogathatunk közösen, mi mosogatunk, ő öblöget. Gazolás közben sepregethet utánunk, segíthet elvinni a már kigyomlált gyomnövényeket. Nem is olyan rossz program egy kellemes tavaszi napon, utána pedig jöhet egy finom uzsonna, DVD-zés, bármi!

Képek forrása: flickr.com

Cimkék: család, nevelés
Hozzászólások
0db hozzászólás
cache