„Zene nélkül mit érek én”

Nagyon sok tanulmány született arról, milyen hatással van a gyermek fejlődésére már magzati korban is a zene. A pici embernek még fülecskéi sincsenek, de már akkor is képes „hallani” a zenét, mivel a bőr is észleli a rezgéseket, és a sejtmemóriában rögzíti is azokat elősegítve ezzel a magzat fejlődését, az idegsejtek közötti kapcsolatok kialakítását és fennmaradását is. A zene biztonságot ad a még meg nem született kicsinek, és amikor kibújik az anya méhéből, a zene mindig ott lesz számára, hogy a későbbi években is a „segítségére” lehessen neki és a szüleinek is. Lássuk csak hogyan is!

Kupon Mánia akció!

BMW E46 360LE versenyautó vezetés 66% kedvezménnyel, mindössze 39.900 Ft-ért!

- 66% 120000 Ft helyett 39900 Ft

Országos

Már csak 19 kupon van

A gyermek életében a zene már nagyon pici korától fontos szereppel bír, elsősorban azért, mert az életkorának megfelelő muzsika inspirálja, és segíti a fejlődésben. Emellett az is lényeges, hogy a hangok, ritmusok egyfajta összekötő kapocsként funkcionálnak a gyerek és a szülei között. Amikor anya és apa játszva dúdolnak, énekelnek, vagy ritmusosan beszélnek a gyerekhez, a picur memóriája raktározza az információkat.  És mivel különösen fogékony mindenre, később ezekből táplálkozva kommunikál, fejezi ki az érzelmeit, amivel megkönnyíti szüleinek, hogy megértsék őt, és azt, hogy mit szeretne „mondani”. A gyermek ezen felül élvezi a ritmusokat, dallamokat, melyekhez általában valamilyen mozgást is társít, és minden esetben a zenét az érzelmei kifejezésére használja. Nagyon jó hatással van a gyermek fejlődésére, ha a család együtt énekel, és ezt játékos formában teszi, mert erősíti a kicsiben a biztonságérzetet.    

Ezt a biztonságérzetet viszi a gyermek magával a bölcsödébe, ahol a már ismert zenék, ritmusok és dallamok segíteni fogják a beilleszkedésben, és otthonosabb környezetet teremtenek számára, és megnyugvást adnak a szülőknek. Problémát az okozhat, hogy más hangszíneket hall és érzékel a pici, amik nem a megszokott szülői hangok számára, és ez ijesztő lehet neki. De a társas kapcsolatok, az új élmények, hamar elfeledtetik ezt vele, sőt a zenei kommunikáció megkönnyíti a társakkal való kapcsolat kialakítását. A picurkák dalolnak egymásnak, ritmusokban kérdeznek-felelnek a másiknak. Az új ingerek által, a régieket felhasználva világuk kitágul, érzelmeik gazdagodnak.

Nem működik ez másként az óvodában sem. Amikor a gyerek ismét arra „kényszerül”, hogy egy új közösség tagja legyen, a zene ismét a segítségére siet. Hamar megbarátkozik az új helyzettel, ha ismerős feladatokat kap, mint eddig, dúdolnak, énekelnek, játszva zenélnek együtt a társakkal, óvónőkkel. Ez megnyugvást adhat a szülőknek is, hiszen még ha anya hiányát nem is tudják pótolni egy ilyen intézményben, mégsem érzi rosszul magát a gyermek. Tovább szélesíti látókörét, fejleszti érzelmi világát a közös csoportos játékok, zenével egybekötött foglalkozások, melyekhez oviban már vizuális képeket is társítanak. A gyerek önbizalma növekszik, ki tud tűnni képességével a többiek közül, amit már ő maga is érzékel, és él is a lehetőséggel.

A zene játékossága, pajkossága segít abban, hogy más feladatokat, amikhez nem fűlne a gyerek foga, szívesebben és nagyobb érdeklődéssel végezze el. A zenei nevelés fontossága nem lehet kérdés senki számára sem. Ha szülőként, nem is zenészt szeretne valaki a gyerekéből faragni, akkor is óriási támpont marad a későbbiekben a kicsinek a muzsika.

A zene szeretete és fontossága tehát minden gyerekre vonatkozik – ám vannak különlegesen tehetséges gyerekek is. De honnan tudhatjuk meg, hogy gyerekünk zenei tehetség?  És mit tegyünk ilyen esetben? A következő rész erről szól!

Zenész gyerek a családban