Zenész gyerek a családban

Minden szülő álmodozik valamiről a gyerekével kapcsolatosan, már akkor is, amikor még meg sem született. Milyen jó lenne, ha orvosnak tanulna a gyerek, vagy építésznek, író lenne majd belőle, vagy tanár. Persze a legtöbben azt mondjuk, az a lényeg, hogy egészséges, és boldog legyen, ami így is van, de ki ne örülne annak, ha élete értelme felnőttként híres ember lenne. Például egy zenész. De vajon melyik gyereknek van erre a legnagyobb esélye? És miből láthatja a szülő, hogy a gyereket az Isten is zenei pályára teremtette?

Kupon Mánia akció!

Roll Up 85 Standard Roll Up filmnyomattal óriási kedvezménnyel!

- 50% 18940 Ft helyett 9470 Ft

Országos

Már csak 10 kupon van

Jó pár írás született már arról, milyen fontos hatással van a gyermek érzelmi és értelmi fejlődésére is a zene. Arról kevesebb szó esett eddig, hogyan is alakul a gyermek zenei fejlődése, hogy már egészen kicsi korában is megfigyelhetik a szülők, vajon tehetséges-e a gyermek a zenéhez. Első blikkre azt kell, hogy mondjuk, a tehetség a legtöbb gyermekben ott lakozik. Már nagyon jó iránytű lehet az, hogy ha a szülő megfigyeli a gyermek mozgását, mennyire érdekli a zene, hogyan viszonyul a dalokhoz, mondókákhoz, vagy, hogy mennyire lelkesedik a pici az új hangzásokért.

Azok a gyerekek, akik erősen fogékonyak a zenére, sokszor előbb énekelnek, mint hogy beszélni tudnának. Táncolnak, illegetik magukat egy zeneszámra, utánozzák a maguk módján a hallottakat. A tehetséges kicsik már az óvodába kerülés előtt nagyon élvezik a zenés, mondókás játékokat.

Régebben, csak az általános iskolás kort elérve kezdődött meg a zenei képzés, ahová az óvodákból „felvételiztették” a gyerekeket zenetanárok. Egy pedagógus körbejárta egy adott hely óvodáit, és különféle felméréseket végezve javaslatot tett a szülőknek, hogy a gyermek alkalmas lehet a zenei tanulmányokra. Pár példa arra vonatkozóan, hogy miből is lehet következtetni arra, hogy a gyermek alkalmas lehet a zenei pályára:

·    A tapsolás is az egyik tehetség felmérő módszer. A tanár tapsol egy ütemet, és a kérdés az, hogy a gyerek vissza tudja-e tapsolni ugyan azt. Ebből a pedagógus a ritmusérzéket vizsgálja, ami nagyon meghatározó. Akinek nincs ritmusérzéke, annak nagy valószínűséggel nem is lesz. Ez sajnos nem tanulható.

·    A közös éneklés is meghatározó. Egy szakember azonnal kiszúrja, hogy melyik gyermek hogyan énekel. Aki erősen, bátran, hangosan, az nagy valószínűéggel már nem először fakad dalra, biztos magában, már kapott pozitív megerősítést arról, hogy jól énekel. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy aki halkabb, félszegebb és bátortalanabb, az ne volna tehetséges. A tisztán éneklés nem elsődleges szempontja annak, hogy valakinek érdemes-e zenét tanulnia. Tisztán énekelni meg lehet tanulni.

Ma már rengeteg zenei óvoda is létezik, és a kicsik „képzése” korán megkezdődik. Nem csak a tehetség számít, hanem a kitartás, a szorgalom is. Ha a szülő úgy látja, hogy a gyermek jól érzi magát például a zenei óvodában, akkor érdemes hagyni, hogy kibontakozhasson. Viszont erőltetni semmi képen sem érdemes. Legrosszabb esetben a gyermek orvos, mérnök, fodrász lesz „csak”.